Nyárvégi futóünnep

Hát persze, hogy lefutottam, nem is volt kétséges.

Ilyen jó futásom régen volt. No, nem a teljesített idő miatt, az nem volt jó, de nagyon nagyon jól éreztem magam végig a 21 km-es táv minden méterén.

Nekem ez volt a 3. félmaratonom és ez a futás volt az, amire azt mondom, hogy igazi futóünnep volt számomra. Jó kedvvel, nem hajtósan, vidáman futottam végig és másnap sem volt semmi bajom. Ez nagyon nagyon jó érzéssel tölt el még így 1 hét távlatából is.

Jó mulatság volt, ajánlom , legalább egyszer próbáld ki!

Megéri.

Félmaratoni végjáték.

Már csak 3 nap és itt a nike félmaraton rajtja.
Hogy elrepült az idő! Mintha csak tegnap lett volna, hogy elhatároztam, felkészülök a versenyre. És most már itt van a nyakamon. Na, nem mintha nem készültem volna lelkiismeretesen, de beteg lettem a múlt héten, nem tudtam végigcsinálni a kitúzött edzéstervemet, de hála a CaliVita termékeimnek, elég hamar kimásztam a slamasztikából.)
Szóval ezért van kicsit tele a gatya, ha rágondolok, mégis nagyon várom...
Aki nem futott még ott, az nem tudja, mit hagy ki.
Én sem önsanyargatásból indulok el ezen a versenyen, hanem a HANGULATA miatt.
Az bizony, semmihez sem fogható.
Ennyi lelkes, mosolygó, biztató, bátorító tekintetet, akár futótásról, akár a partvonal melletti tapsolóról legyen szó. Engem mindig megborzongat.
Amúgy a hét végén Pécsett voltam, ahol a Magyar Bankok sporttalálkozóján vettem részt.
A szállásunk kollégiumban volt, most direkt nem írom le, melyikben, mert elképesztő, hogy milyen lepusztult, ótvar koszos helyen szállásoltak el minket. És nem ingyen ám!!! Ami ennél sokkal borzasztóbb, hogy Európa leendő kultúrális fővárosában voltunk!
Annyira utálok panaszkodni, de most erről nem tudtam jót írni. Sajnálom. El is pucoltam szombaton este haza.