Parlagfű nehezíti életemet

Újra itt az augusztus. Imádom ezt a hónapot még akkor is, ha tudom, mindjárt vége a nyárnak.
Gyönyörű virágok nyílnak, a bokrok termései is csábítóan színesednek, elmúlt a veszett kánikula, ilyenkor jobban lehet élvezni a nap minden óráját.
Ha nem virágozna az az átok parlagfű.....
Igen, sajnos én is abba a 2 milliós táborba tartozom, aki ettől szenved.
Persze minden évben úgy indulok neki, hogy idén már nem lesz szükségem a kiegészítő szereimre a tüsszentés-mentesítéshez, de csalódnom kell.
Az immunrendszert 1-2 év egészséges életmóddal még nem lehet úgy visszaállítani, ahogy az volt fénykorában. Pedig tuti mindent megteszek. Táplákozás, vitaminok, mozgás.
Mióta Pilisre költöztem, a futóedzéseim a falu, bocsánat város széli szántó melletti földúton zajlanak.
Ez a szántó napraforgóval lett idén bevetve, ám mire beérett a szotyi, ki sem látszik a parlagfűből.
Most képzelj el egy 10-15 ha területet, ami semmi más, mint parlagfű. Mintha kifejezetten ezt vetették volna oda....
Most akkor választhatok: futok mellette, vállalva annak minden következményét, vagy felutazok Pestre megtartani az edzéseimet.
Kész röhej.